Már az elején szeretném leszögezni, hogy sosem hittem benne, de.......
Keresztanyutól kapott Zsoltika egy borostyán láncot, amikor megszületett. Bibike is hordta, a fogzási fájdalmak enyhítésére és még csini is volt vele! De egy kisfiú??? Hát egyszer kétszer rá próbáltam, de nem nagyon tetszett rajta. De amikor nagyüzemben elkezdtek kibújni a fogacskák és sűrűsödtek a hajnali sírdogálások, akkor arra gondoltunk, nincs mit veszíteni, kipróbáljuk! És így hogy egy kicsit nagyobb lett a Baba jól is állt neki nagyon. Jobbak lettek az éjszakák, de még mindig nem a láncnak tulajdonítottam a hatást. Teltek a napok és egyszer este levettem. Hajnalban olyan nagy sírást rendezett, hiába sétáltam, énekeltem, ringattam nem segített, kimentem vele a nappaliba, majd az erkélyre, a hajnali kószáló macskákat számolgattuk..... meg is nyugodott, beültünk a kanapéra és a játékait meglátva játszani támadt kedve ....... na azt azért mégsem és akkor megláttam a láncot a komódon feladtam rá betettem az ágyba elhelyezkedett és már mély szuszmákolásokkal álomba is merült. Én meg csak gyönyörködtem a nyugodt kis arcában és arra gondoltam, ha ezt más mesélné el sem hinném......... sajnos az első láncot elhagytuk, de pótoltuk! Ami Cipruson nagyon nem volt egyszerű, mert sehol nem lehetett kapni, nem is értették miről beszélünk. Pedig kerestük bababoltban, gyógyszertárban, ékszerboltban de semmi, Erzsi mama vette meg Pesten és Vikiék hozták ki nekünk!
 |
| első lánc |
 |
| második lánc |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése