Zsoltikánk, szokás szerint hihetetlenül édesen alkalmazkodott a körülményekhez. Elmentünk boltba, ebéd, hatalmas közös alvás, amíg Apája dolgozott. Amikor visszaért lementünk a partra,de csak arra volt időnk, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy valóban sós-e a tenger......kóstolópróbával, ami hagyomány amióta először láttam(kóstoltam :) )tengert. Ekkor érzett először sós ízt a Kismanó. Este vacsi a Petrakis családdal. Zsoltika elemében volt, mindenkit levett a lábáról. Amiben jól el is fáradt.
Nagyokat sétáltunk a jó tengerparti levegőn. Minden este jobbnál-jobb éttermekben, isteni ételeket ettünk. A parton üldögélve, néztem a csodaszép alvó gyermekem, hallgattam a tenger morajlását és azon gondolkoztam milyen lehet ott élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése