Tavasszal megfogalmazódott , hogy lehet, hogy el kéne gondolkodnunk a bölcsődén. Hiszen jön a Mini, Zsoltika meg unatkozni fog ha mindig azt hallja és làtja, hogy a Kicsi körüli teendők elveszik az időmet. Kézenfekvő volt Izi bölcsije, ott màr ismerjük a gondozókat, és több oldalról is csak jókat hallottunk. Azért B tervnek megnéztünk még egy bölcsit, ott is nagyon kedvesek voltak. Beadtuk a jelentkezést és bíztunk benne, hogy a nyár folyamán kezdhet. Kicsit hozzászokik az immunrendszere a közösséghez. De csak szeptember 1.-ei kezdéssel mehetett volna, az pedig nagyon közel van a november 30.-ai kistestvér érkezéséhez és a téli betegségek időszakához. Körbe jártuk a témát több szemszögből, Zsoltikànak mi a jobb, a Mininek, Nekünk, összegeztük a mi, a család , a barátok , a szakértők véleményét tanácsait. Óvónők egybehangzóan azt mondták, hogy a nem bölcsis gyerekek semmiben nincsenek lemaradva, sőt a beszoktattás sem nehezebb, mint a korábban böcsibe járt társaik. Egy mondat nagyon megmaradt a fejemben, Dr. Ranschburg Jenő szerint a gyerekeknek a legtöbb , amit adhatunk hároméves koráig az a szeretet! És a legjobb környezet a család! A bölcsődét megszokja, ha muszály, de........ és szerencsére nekünk adódott egy olyan lehetőség , hogy a Mama és a Papa felajánlotta , hogy megnyitják az Újpesti MamaPapa magánbölcsit. Átgondoltuk és rájöttünk , hogy mindenkinek ez lesz a legjobb!
A Minit nem tesszük ki a betegségeknek , amiket Zsoltika hazahozna, és persze őt sem (ami Elemér Dokibácsi szerint is a legjobb mindkettőnek ). Két ember csak az ő igényeit , kívánságát, rosszaságait lesi. Nekünk lesz egy kis időnk a Minivel, úgy hogy közben nyugodtak lehetünk, hogy a legjobb helyen van és Zsoltika is jól érzi magát...... szóval belevágtunk és szeptember 7.-én elindult a "bölcsi".
 |
| 1 nap a bölcsiben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése