Emi felhívott, hogy megyünk-e állatkertbe velük és mivel gyönyörű napsütésesnek ígérkezett a péntek, így jó ötletnek tűnt. Kicsit elaludtunk ,de nem késtünk (ez nálunk mostanában nagy dolog). Zsoltibabám azonnal elaludt, úgyhogy ő nem sokat látott az állatokból, de azért szerintem fülelt, mert itthon szabályos oroszlán üvöltést produkált ! :)
Az ikerbabák viszont zabálnivalóan édesek, mindenre kíváncsiak voltak, ide-oda szaladtak. Nagyon, gyorsan , de vidáman telt ez a délelőtt.
Egy héttel később pedig otthon látogattuk meg őket. Csak én és a kisfiam mentünk. Pesten még nem is vezettem Zsolti nélkül Babóccsal. Bevallom féltem is. De ügyik voltunk, minden rendben ment elsőre odataláltunk és haza is. A lakás gyönyörű.... az álomlakásunk, nagy terasszal. A babák szokás szerint tünemények voltak. Olyan kis talpraesettek, biztos mutatnak majd Zsoltikának egy-két huncutságot. Édesek voltak, ahogy méregették Zsoltikát, ha kiköpte a cumit valamelyikőjük már tette is vissza, ha sírt simogatták a kezét, hoztak neki mesekönyvet és sütöttek műanyag kockát ebédre. Zoé megmutatta a gondoskodó oldalát:
Olyan jó velük! Mindig feltöltődve jövök el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése