Tegnap kitaláltam, az én drága Unokanővérem példáját követve, blogot írok. Eddig nem éreztem fontosnak. De a kisfiam olyan elképesztő rohamléptekkel fejlődik, hogy már most csak kapkodom a fejem, hogy mikor, mi, hogyan történt. És arra jutottam ilyen formában rögzítem az emlékeinket, élményeinket. Nem mintha annyi szabadidőm lenne, most is vár rám a teregetés, vasalás,rendrakás, fejés.... a Kisbabám fél 10 óta alszik, ilyenkor van pár órám a házimunkára és általában semmi másra.
Ma nagyon nyűgösen indult a napunk...talán a foga, nagyon tömi a szájába a pici öklét. Elmentünk vásárolni és először szoptattam baba-mama szobában. Egészen jól ment. Elégedett volt Babócs is. Utána még kényelmesen tudtunk nézelődni. Kapott Mozart zenekockát, az ikrek imádták, hátha Zsoltika is fogja. Nagyfater is benézett és a kishavert is átugrottunk megcsikizni :) Olyan icipici 1 hónaposan , amekkora Zsoltika sosem volt, 54 cm.
Este pedig igazi kacagásokat kaptam, imádni való mindig levesz a lábamról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése